Nyúl a sütőből

        A múlt hétvégén sült nyúlhús volt ebédre. Nyugi, nem a házikedvencnek való törpenyúlat ettük, hanem direkt erre a célra tartott házinyúlat.
Kevesen esznek nyúlhúst. Szerintem ennek az alábbi 2 oka van: - vegákról nem beszélek -
- aranyossága miatt sajnálják illetve nem tudják megenni
- drága a nyúlhús.

Pedig nagyon egészséges húsféleség. Sovány, fehérjében gazdag. Könnyen emészthető, fogyókúrába beilleszthető.

Nekünk nem kerül sokba, mivel édesapám tartja őket. Hozzám már konyhakészen kerül, feldarabolva.

De csak is feldarabolva! Így élelmiszerként tekintek rá, és nem látom benne a nyulat.

Ha veszem a kispipi is nagyon helyes, meg a kismalac is aranyos....mégis élelmiszer lesz. Viszont meggyőzni erről senkit nem akarok...

Ezt a nyulat magam módján sütöttem meg. Korábban pörköltet vagy vadast szoktam főzni belőle. A vadas kissé hosszadalmas, mivel csak krumpli gombóccal szeretjük. Azzal pedig sokáig tart elkészíteni. A pörköltet pedig én nem igazán szeretem belőle.

De ez a sült mindenkinek nagyon ízlett.

Nyúl sütve

Kb. 1 dl étolajba kevertem borsot, pirospaprikát, majorannát és 4 gerezd zúzott fokhagymát. Ezzel bekentem a húsokat, tálba raktam. A maradék olajat ráöntöttem. Lefedve hűtőbe tettem, kb. 3 óra múlva besóztam. 

Egy tepsiben megágyaztam a nyúlnak: kikentem vastagon margarinnal. Majd vastagabb sárgarépákat, zöldségeket pucoltam és beleraktam őket. - Ezt J. Olivertől láttam, karácsonyi pulykát is így sütöm.-

Ráhelyeztem a húst, olajat ráöntöttem. Pár darab margarint még tettem rá, hisz ez száraz hús. A főldögélő húsleves levéből pedig mertem rá 2 merőkanállal.
Alufóliával lefedtem.

220 fokra előmelegített sütőben kb másfél órát sütöttem. Fóliát levettem. 250 fokon még egy kicsit pirítottam.
Pirított hagymás krumplival tálaltam.

Pirított hagymás krumpli

A krumplit megpucoltam, kockára vágva sós vízben megfőztem.

Közben 3  nagy vöröshagymát megpucoltam, felkarikáztam. A sülthús visszamaradt zsiradékán világos barnára pirítottam. Végül a leszűrt krumplit jól beleforgattam, úgy hogy kissé összetörjön.

Diós linzer bodzavirág-alma lekvárral

        A nyáron először készítettem bodzavirágból lekvárt. Nem ettem még ilyet, sőt nem is hallottam ilyen lekvárról. A Praktika magazinban olvastam, nagyon megtetszett és kipróbáltam.

(bodzavirág-alma lekvár)

Amikor kóstoláskor kinyitottam a lekvárosüveget, az első kanálka valóban bodzavirág aromájú volt.De később már csak citromos ízt éreztem. A lekvár bekerült a hűtőbe, ma pedig diós linzerbe használtam. A bodzát már egyáltalán nem éreztem rajta.

Idén nyáron nem valószínű, hogy főzök ilyet...annyira nem ízlett, hogy megismételjem.

De még van egy süti ötletem, amiben fini lehet. Adok neki még egy esélyt.

A diós linzer duplán diós lett, mivel nem olvastam végig figyelmesen a receptet és a díszítésre szánt diót is belegyúrtam. A tészta felébe kakaó is tettem, hogy jobban érvényesüljön a sárga bodzalekvár.Maga a linzer finom lett. Csináltam meggylekvárosat is, az jobban fogyott.

Diós linzer receptje  

ahogy én csináltam:

45 dkg liszt, 30 dkg margarin,
15 dkg porcukor, 20 dkg darált dió,
1 cs. van. cukor, 2 tojás
2 citrom héja reszelve - ezt én kihagytam a citromok vegyszeres kezelése miatt.
2 evőkanál kakaó

A lisztet, margarint, porcukrot, van.cukrot, diót összegyúrtam. A tésztát elfeleztem, és az egyik félbe belegyúrtam a kakaót.

A hűtőben kb. 20 percet pihentettem.

Kisodortam, majd a világosat kőralakúra, a barnát virágosra szaggattam. Előmelegített sütőben 180 fokon megsütöttem.

A köröket virágokkal összepárosítva lekvárral megkentem, porcukroztam.

Diós süti

Ez a diós süti nagyon egyszerű, és gyorsan elkészíthető...gyorsan el is fogyott.

Habosra keverünk 1 tojást 1 csésze cukorral. Hozzá adunk 1 csésze tejet, 1 csésze darált diót, egy kis őrőlt fahéjat, 1 csésze lisztet, 1 sütőport ( én csak 4 mokkáskanállal tettem bele).
Zsírozott - lisztezett tepsiben sütjük 180 fokon. Ha kész: tetejét porcukrozzuk.

De tovább is lehet gondolni a receptet:
- puding a tetejére
- vaníliás öntet melléje
- ketté vágni a sütilapot és krémmel vagy lekvárral megtölteni.

Ünnepek után

      Már régen jártam a "kiskonyhámban", pedig azóta is volt sütés-főzés, meg sok más egyéb dolog. Így nem értem ide.

      Az ádventi időszakra kitaláltam-tunk egy hagyományt magunknak. Mi szerint minden ádventi vasárnap délután leül együtt a család sütizni, teázni és gyertyát gyújtani.
Mindenkinek meg van a maga vasárnapja: az nap ő gyújtja a gyertyát és az ő kívánságára készül a süti. De ez csak olyan süti lehet, ami télies, karácsonyias pl. gesztenyés, diós, mákos.
Idén gesztenyés kifli, lúdláb és 2x mákos kalács volt.

    Most egy almás receptet hoztam, ami az anyukámtól származik. Én pedig megtoldtam még egy puding réteggel.

Alma paplanban

Hozzávalók a tésztához:

 4 tojás

30 dkg cukor

1 cs. van. cukor

1 dl étolaj

30 dkg liszt. fele sima- fele rétes

 1 cs. sütőpor

2 dl tejföl vagy 1 1/2 dl tej

2-3 db alma

A tojást, cukrot, van. cukrot kikeverjük habosra. Hozzáadjuk az étolajt, lisztet, sütőport és a tejfölt.

Tepsit kibéleljük sütőpapírral. Belerakjuk a meghámozott és felszeletelt almákat.

 Vékonyan megszórjuk zsemlemorzsával és ráöntjük a masszát.

Előmelegített sütőben sütjük. Ha kivettük a sütőből, pár perc után kiborítjuk a tepsiből, papírt lehúzzuk róla.

Aki szereti meghintheti fahéjjal. 

Megfőzünk egy cs. vaníliás pudingot és ráöntjük. ha kihűlt lehet szeletelni.   

 

Csipkebogyó lekvár

Csipkebogyó lekvár

           Számomra ez egy különleges őszi lekvár. Nagyon szeretem vajas kenyérre kenve.Nálunk ez "drága kincs", mivel nagyon időigényes, macerás.Ebből adódóan csak 1 vagy 2 pici üveggel szoktam készíteni.

           Már a csipkebogyó szedése sem egyszerű és gyors dolog: azt mondják akkor jó ha megcsípte a dér. Nos idén aztán lehetett várni a dérre...Kb. 2-3 hete azt olvastam az újságban, hogy már javában lehet szedni, nem kell a dércsípésre várni. Ezt nem nagyon hittem, hiszen korábban kb. október közepe táján, de már elég hidegben szoktam szedni. Tavaly nem is gyűjtöttem, mert alig volt egy-két szem a bokrokon. Az is nagyon apró volt.

De azért egy séta keretében megnéztem, hogy mi a helyzet a csipkével. Majdnem lekéstem a szüretet. Egyrészt tényleg nagyon érett állapotban volt. Már bőven akadt olyan ami barnára érve , ráncosan épp elhagyni készült a bokrot. Másrészt másoknak is eszébe jutott gyűjteni.

Idén jó volt a termés: sok és nagy szemű. Én csak piros de még kemény bogyókat szedtem.  

A lekvárt kétféleképpen lehet készíteni.

1. Egyszerűbb megoldás: a szemeket magokkal együtt megfőzni és végén átpaszírozni. Ehhez jók a már puha termések is.

2. A szemeket előbb kimagozni és utána megfőzni.Ehhez inkább a kemények kellenek.

Ezt a megoldást alkalmazom, mivel a csipkebogyó belsejében a magok között szúrós kis szőrszálacskák is vannak. Esélyt se akarok adni nekik, hogy a lekváromba kerüljenek.

Így készül a lekvárom:

1. A csipkebogyókat megmosom, majd megtisztítom:

    végeit levágom, és ketté vágva kikaparom a magos belsejét.

2. Átmosom és vastag aljú lábasba rakom, annyi vízzel, hogy éppen ellepje.Ha főzés közben szükséges öntök utána vizet.

3. Fedő alatt addig főzöm amig a csipke ki nem bújik a kabátjából, vagyis a vékony kemény héja leválik. Eleinte figyelni kell rá, mert könnyen kifuthat. Később időnként kevergetem.

4. Ha már jó: hagyom hűlni, majd nagyon sűrű szitán átpaszírozom.

6. Megmérem az áttört csipke súlyát és újra felteszem főzni. De most már állandóan kevergetem. Addig, amíg elég sűrű lesz. Ez kb. 15-20 perc.

7. Cukrot adok hozzá. 1 kg péphez 50 dkg-t. Idén rekord mennyiségű készült: 1 kg. Na jó, ez másnak lehet, hogy nem sok de nekem igen. Korábban ha 30 dkg-t sikerült pucolni már jó volt. Csupán egy délutánba meg egy estébe került...

8. Most már nagyon kell keverni, könnyen odakap még vastag aljú edényben is. Csak addig főzöm amíg újra forr.

9. A gáz elzárása után egy csipet nátrium benzoátot keverek bele. Nem szeretem a tartósítót, de ez olyan időigényes a szedés és a pucolás miatt, hogy nem adhatok esélyt a romlásnak. Forrón tiszta üvegekbe töltöm. Csavaros tetővel lezárom, pár percre fejre állítom és száraz dunsztba teszem.